Palotás Község Hivatalos honlapja - Akadálymentes változat



 

Juhász Sándor


Önéletrajz

Palotáson születtem 1938. február 26-án, de Budapesten élek 1962 óta. Alapképzettségem gépésztechnikus. Gyermekkoromban kezdtem foglalkozni versírással. Rendszeresen 1995 óta írok. Verseim és novelláim megjelentek több irodalmi és egyéb országos lapokban. Összesen 43 antológiában szerepelnek műveim. 1999 októberében a Petőfi Rádió éjszakai adásában szavaltam el verseimet. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2000-ben megrendezett kiállítása anyagában bemutatták egyik versemet. 2002. augusztusában az ATV „Csak természetesen” című műsora Lírikusok perceiben méltatták munkásságomat.

Önálló köteteim:
Derengő fény (Versek, 1997)
Álomfény (Versek, 1998)
Fájdalom és humor (Novellák, 1999)
Naphomály (Versek, 2000)
Őszi hajnal (Versek, 2001)
Hívogató végtelen (Versek, 2002)
Törékeny percek (Versek, 2005)
A mélység ajtaja (Versek, 2007)
A küzdelem ára (Novellák, esszék, prózaversek, 2007)

Tatabányán, az évente megrendezett nyugdíjas vers- és prózaíró pályázaton egy versem és egy novellám díjazott volt 2000-ben és 2001-ben. Az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetségének Ezüst Nívódíjasa (2000), valamint a Kláris irodalmi-kulturális folyóirat Kláris Nívódíjasa (2004) vagyok. Több más pályázaton is díjat nyertem (2004 TAMA: Balassi Bálint pályázat, 2005 HAT: verspályázat. Tagja vagyok a Rákosmenti Irodalmi Műhelynek.

Baranyi Ferenc költő, a Hívogató végtelen című kötetemről és munkásságomról az alábbiakat írta könyvem előszavában 2002-ben:

„Általában „puszta kézzel” szoktam író-olvasó találkozókra menni, felolvasásra szánt verseimet a kabátzsebembe gyűröm. Szeretek „fegyvertelenül” közlekedni,szabadságérzetemet fokozza, ha szabadon lengethetem a kezeimet, ha egyiket sem köti le valamiféle cipelni való. Aztán a találkozókról rendszerint felmálházva térek haza, mert a közönség soraiban mindig akad két-három „kolléga”, aki saját verseskötetével tisztel meg. Nemrég Budapest peremkerületeinek egyikéből tértem meg, öt verseskötettel súlyosbítva. Négyet külön tettem. Ám egyet közülük a könyvespolcra helyeztem a „rendes” verseskötetek közé. Juhász Sándor kis könyve volt. Bűvkörébe vont a könyv, mert a tehetség jelenlétét érzékelhettem az oldalakon. Megragadott az érzések őszintesége, az indulatok jogossága és az a költői látásmód, amely azoknak a szemszögéből vizsgálja a világ dolgait, akik a „lábon járó vérző becsület” megtestesítői. Juhász Sándor vitathatatlanul költő. Mesterségbeli tudását gyarapítva még inkább érvényes lesz az, amit egy szép versében ír:

„Velem az alkotó pillanat
és a hívogató végtelen.”
Kívánom, hogy a végtelen hívását mindig hallja meg. És tétovázás nélkül mozduljon arra, amerre a végtelen csalogatja őt.”